Szakszervezetis teljes munkaidőben
A magyar érdekképviseleti rendszernek nem sajátossága (más országokban is előfordul), viszont az egyik legfontosabb eleme, erőforrása mindenképpen a munkaidő-kedvezmények rendszere.
Az utóbbi időben sajnos volt olyan cégvezető, aki (tévhitben tengődve) úgy gondolta, hogy az érdekképviselőket, amennyiben azok nem a munkakörükben dolgoznak, hanem a szakszervezetben tevékenykednek, elbocsájthatja.
Ez hibás elgondolás!
A hazai munkajogi szabályok szerint egy, vagy több szakszervezeti vezető akár a teljes munkaidejében is érdekképviseleti munkával foglalkozhat úgy, hogy a bérüket továbbra is a munkáltató fizeti. Ez a lehetőség és a létszámuk is csupán attól függ, hogy mekkora az általuk képviselt szakszervezeti szervezet.
A nagyobb szakszervezetekben a helyi tisztségviselők szinte mindenhol munkaviszonyban állnak a munkáltatóval, úgy, hogy az eredeti munkakörükben nyilvánvalóan már nem tevékenykednek. Teljes munkaidejükben szakszervezeti munkával foglalkoznak, amit a munkaidő-kedvezmények rendszere tesz lehetővé számukra. Ezt hívja a szakzsargon: függetlenítésnek.
Teljes munkaidejükben mentesülnek (a munkáltató utasítása szerinti) munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. A munkáltató pedig erre az időre távolléti díjat köteles fizetni részükre. Az eredeti munkakörükben teljesítendő kötelezettségek alól is mentesülnek ezen tisztségviselők, nem is kötelesek a munkavégzés helyén tartózkodni. Így gyakorlatilag a munkáltató finanszírozza a szakszervezet teljes állású munkatársának munkáját. Ennek az értelme pont az, hogy egy nagy munkáltatónál sokrétű és komoly mennyiségű feladatot jelent egy ilyenkor már kellően nagy létszámú szakszervezeti tagság képviselete.
A szakszervezetet széleskörű mérlegelési jogkör illeti meg a vonatkozásban, hogy az érintett munkavállalóknak milyen feladatot adnak a munkaidő-kedvezmény idejére. A munkáltató nem vitathatja az adott tevékenység, továbbképzés stb. célszerűségét, vagy eredményességét, ez a szakszervezet autonómiájába tartozó kérdés. Ebben csak a munkajogi alapelvek kötik a szakszervezetet, azaz a munkaidő-kedvezmény felhasználása nem ütközhet a jóhiszeműség és tisztesség elvébe, vagy a joggal való visszaélés tilalmába.
A Munka Törvénykönyve úgy rendeli, hogy a szakszervezetet a munkáltatóval munkaviszonyban álló minden két szakszervezeti tagja után havi egy óra munkaidő-kedvezmény illeti meg. Az igénybe vehető munkaidő-kedvezményt a szakszervezet január 1-jei taglétszáma alapján kell kiszámolni, és ez a mérték lesz irányadó az adott év minden hónapjában. A felek a kollektív szerződésben ettől eltérő számításban, mértékben és felhasználásban is megegyezhetnek.
Sajnos még kevés helyen értik vagy érzik, de a munkaidő-kedvezmény, mint rendszer az egyik legfontosabb erőforrása az amúgy is igen erősen forráshiányos szakszervezeteknek. Ráadásul pont ott segít, ahol a legnagyobb szükség van rá: helyben. A munkaidő-kedvezményeket ugyanis csak az adott cégeknél dolgozók vehetik igénybe, a szövetségek, konföderációk szintjén ez a kedvezmény már nem elérhető.
2012 előtt ezeket az időket részben vagy teljes egészében megváltották a vállalatok, így a szakszervezetek pénzhez, a munkáltatók pedig munkaidőhöz jutottak. Ezt a 2012-ik évi MT változtatás alapjaiban, kompenzálás nélkül törölte el, ami sajnos tovább nehezítette a szakszervezetek helyzetét. Ráadásul a szakszervezeti oktatási napokat is eltörölték, ezért a tagok képzésére már csak az amúgy is 30%-kal csökkentett mennyiségű munkaidő-kedvezményből kellett megoldani. Ez a változtatás nagy forráshiányt okozott. Ugyanakkor bizony lehetőségeket is teremtett. Immáron luxussá vált, hogy a szakszervezetnek helyi szinten elkényelmeskedjék a munkaidő-kedvezményeket.
A helyileg igénybe vett, aktívan kitöltött munkaidő-kedvezmény ugyanis azt jelenti, hogy a cég pénzén foglalkoztatja a munkatársat a szakszervezet, amire amúgy a tagdíjakból Magyarországon korlátozottan lenne csak lehetősége. Az egyetlen, józan ésszel könnyen belátható és a demokratikus rendszerű működésekben szerencsére biztosítható szabály, hogy a szakszervezeti munkaidő-kedvezménnyel nem szabad visszaélni. Csak rendeltetésének megfelelően használható fel, érdekképviseleti munka érdekében.
A szakszervezet helyben határozhatja meg, hogy mely tagjaira milyen mértékben kíván munkaidő-kedvezményt érvényesíteni. Elég gyakori felhasználási mód, hogy ha több, mint 300 tag van egy adott munkáltatónál, akkor a szakszervezet egy tisztségviselőjét a havi munkaidő egésze alól mentesíti. Természetesen egész évben. Ilyen esetekben érdemes figyelembe venni azt is, hogy egyes testületi feladatok után ugyanúgy jár munkaidő-kedvezmény és természetesen korral, gyermekek számával a szabadságok mértéke is változik, ezért munkavállalóként eltérhet, hogy a teljes függetlenítés hány tag után lehet opció.
Szintén munkaidő-kedvezményben részesülnek az üzemi tanács tagjai és elnöke, a munkavédelmi képviselők. Nincs akadálya, hogy ugyanaz a munkavállaló több jogcímen is részesüljön érdekképviseleti munkaidő-kedvezményben. Így az is elképzelhető, hogy a függetlenített érdekképviseleti vezető részben az üzemi tanács elnökeként, részben a szakszervezet titkáraként és részben munkavédelmi képviselőként mentesüljön, ám összességében a teljes munkaideje alól.
Kevesebb taggal is megoldható, hogy az év bizonyos részein, ha a feladatok megkívánják – például a bértárgyalások idejére – teljes egészében mentesüljön egy tisztségviselő. Az is megoldás szokott lenni, hogy a munkaidő egy részét veszi ki a munkatárs (minden nap, mintegy részmunkaidős foglalkoztatás) vagy a heti munkaidőben fixen kijelölt napokra mentesítik a tisztségviselőt (minden héten a pénteki napra például), mivel a munkaidő-kedvezmény felhasználása egyenlőtlen mértékben is történhet.
Kis tagságú vagy nagyon széttagolt, sok telephellyel rendelkező vállalatnál működő szakszervezeteknél a munkaidő-kedvezmény, mint jogosítvány sajnos csak korlátozottan lehet hasznos, de a helyi tevékenységeket alapjában véve ilyen esetekben is támogatja, csak a lehetőségek mások.
Kérdésként felmerülhet, hogy vitathatja-e a munkáltató, hogy a mentesített tisztségviselők mivel foglalkoznak ez alatt az idő alatt?
A munkaidő-kedvezmény igénybevételét – a rendkívüli esetet kivéve – legalább öt nappal korábban be kell jelenteni a munkáltató felé. Ha a szakszervezet kérelme a törvényi követelményeknek megfelel, azaz határidőben érkezik és van is kellő mennyiségű, fel nem használt munkaidő-kedvezmény, akkor a munkáltató a távollét biztosítását nem tagadhatja meg.
A munkaidő-kedvezmény nem közvetlenül, hanem a szakszervezet rendelkezése alapján, a szakszervezeteken keresztül illeti meg a szakszervezeti tisztségviselőt. A munkaidő-kedvezmény tehát a szakszervezet, és nem a munkavállaló joga.
Más megközelítésben, a szakszervezet és nem a munkavállaló követelheti a munkáltatótól, hogy a törvény szerinti munkaidő-kedvezményt biztosítsa (BH2014. 345.). Ebből eredően, megítélésem szerint a munkáltató csak a szakszervezettel szemben indított eljárásban vitathatja a munkaidő-kedvezmény felhasználását, de az már a szakszervezet hatáskörébe tartozó kérdés, hogy a munkaidő-kedvezményét pazarlóan, vagy nem rendeltetésszerűen kihasználó tisztségviselőjével szemben fellépjen.
Úgy is mondhatjuk, hogy a munkavállaló a munkaidő-kedvezményének felhasználása tekintetében a szakszervezet, és nem a munkáltató felé tartozik felelősséggel. Tágabb értelemben véve a munkaidő-kedvezményben részesített tisztségviselő a saját kollégái (képviseltjei) előtt kell tudjon elszámolni a rendelkezésre bocsájtott idővel.
Forrás:
